
Levegőre kötő porcelánok
A levegőre kötő porcelán a műkörömépítés mérföldköve, mely nagyon régóta létezik. Habár sokan úgy vélik, hogy a zselé az első alapanyaga a műkörömnek, ugyanis amikor Magyarországra megérkezett a műköröm, akkor már feltalálták a zselét, és így az tört be elsőként hazánkba.
Homogén massza
A porcelán egy kétkomponensű anyag, melynek egyik alkotója finom szemcséjű porcelánpor, másik összetevője pedig egy igen erős illóanyagot tartalmazó folyadék, vagy közismertebb nevén liquid. Ennek a két alkotóelemnek a megfelelő arányából létrejövő homogén massza maga a porcelán, mely kötési idő elteltével kikeményedik, vagyis halmazállapot változáson megy keresztül. A teljes kötési idő minimum 24 óra. Persze a vendégnek nem kell ennyi időt a körmösnél töltenie, hiszen az anyag kikeményedik 1-2 perc múlva, de a teljes megszilárdulás – ami a mikrokötéseket jelenti –, bizony hosszabb időt vesz igénybe.
A liquidekkel a kötési időt is megválaszthatjuk. Léteznek lassú és gyors kötésű folyadékok, ami az egyéni munkatempóhoz választható. Cégenként eltérő lehet, hogy csak a liquid vagy az ahhoz tartozó por is kötési időben különböző.
Por-folyadék arány
Tanfolyamaim során azt tapasztaltam, hogy az alapképzésben a tanulók nehezebben sajátítják el a porcelánnal való bánásmódot, mint a zselé kezelését. Kezdőként hamarabb sikerül szebb felületet kialakítani zseléből, mivel a porcelánnak először meg kell tanulni alkalmazni a helyes állagát (por-folyadék aránya) ami nem egy egyszerű feladat egy kezdőnek. Ha túl sok folyadékot hagyunk az ecsetünkben és úgy mártjuk a porba, akkor nagyon folyós lesz az anyag, ha viszont épp ellenkezőleg, nagyon kinyomjuk a folyadékot az ecset szőréből, és úgy mártjuk a porba, akkor pedig annyira száraz, hogy azért formálhatatlan az anyag. Éppen ezért használjuk a megfelelő kifejezést az anyag állagára, hiszen nem mindegy ez az arány. Tehát, egy olyan állagot kell, hogy kapjunk, ami nem folyik szét, és nem is morzsalékos, hanem egy lágy gombóc.
Ahhoz, hogy szépen tudjunk dolgozni a porcelánnal, rá kell érezni a megfelelő por-folyadék arányra, és ehhez sok gyakorlás kell.
De amint megtanulja a kezünk, hogyan kell az anyaggal bánni, úgy fog viselkedni, ahogy mi szeretnénk. Gondoljunk csak bele, a tanulás során mennyit bosszankodtunk, hogy már megint megkötött és már nem tudom formálni. Ez gyakorlással leküzdhető.
